2026, február10, kedd
Ennek egyetlen oka, hogy Iványi Gábor soha nem volt fideszes. SZDSZ-képviselő volt, aki sok társával ellentétben nem állt be Magyar Péter mellé sem kampányolni. Magyar éppen úgy bünteti ezért, mint Orbán. Az sem közömbös, hogy vádlott társai volt szocialista, MDF-es és Momentum politikusok, akiket Magyar megvet, mint baloldali "óellenzékieket". Pedig Iványi Gábor soha nem tévesztette el az utat, nem voltak "tévedései", soha nem szolgált ki gonosz hatalmakat. Az ellenzéki magatartás mintapéldája, aki nem hajtott térdet Orbánnak, soha nem tudták megtörni. Most is elutasított minden megalkuvást. A börtöntől sem fél, de nem adja fel magát. Egyedülálló ellenálló Magyarországon. Iványi Gábor a kommunista rendszer üldözöttje, a demokratikus ellenzék tagja, az 1990-es rendszerváltás aktív résztvevője, az egykori demokratikus parlament tagja volt, majd az Orbán-rendszer kritikusa és üldözöttje, az emberség, a szelídség megtestesítője, a polgári jogok legendás harcosa, hajléktalanok, betegek, hátrányos helyzetű gyerekek segítője. Magyar Péternek, aki "emberséges Magyarországot" ígér, nem érte el az ingerküszöbét a magyar demokrácia és szabadság egyik szimbolikus alakjának üldözése, az ellene indított koncepciós per, a diktatúra kegyetlensége. Magyar Pétert Iványi Gábor meghurcoltatása, megalázása, börtönnel való fenyegetése nem érdekli. Ez Magyar Péter "embersége". Az a politikus, akit hidegen hagy az, ami Iványi Gáborral történik, messze áll az emberség minimumától. Cinikus, embertelen, önző magatartása megkérdőjelezi az emberségesebb Magyarország ígéretét. Akinek nem számít Iványi Gábor rendíthetetlen ellenállása, harca és idős kora ellenére az ellene zajló bosszúhadjárat, az nem emberséges és nem demokrata.

Halász Péter (1922-2023) író, újságíró, dramaturg, a Szabad Európa Rádió és az Amerikai Népszava főmunkatársa. 1961-től haláláig minden héten megjelent egy tárcája az Amerikai Népszavában. Az alábbiakban ezekből közlünk egy izgalmas és értékes válogatást.

Halász Péter: Karácsonyi riport

- Az egyik estén – talán a negyedik vagy ötödik este lehetett, amelyet közöttük töltöttem – az egyik Bovery-csavargó ugratni kezdte Joe-t: "Ha csakugyan olyan híres színésznő a lányod, miért nem intézed el vele, hogy jöjjön ide közénk karácsony este. Mennyből az angyal! Igazán megteheti az apjáért egyszer egy évben. Vagy egyszer egy évszázadban." A többiek csatlakoztak hozzá, nagy hahota támadt, most aztán jól sarokba szorították az öreget. Joe először elvörösödött, aztán elsápadt, aztán nagy nehezen feltápászkodott és azt mondta: "Hát majd eljön! Ha én hívom, akkor eljön. Csak még azt nem tudom, hogy hívom-e! Hogy megérdemlitek-e!" Kórusban kiáltoztak. Hívnád te, ha tudnád! Ha csakugyan a lányod volna! Vén hazug vagy, az az igazság. A trafikban vetted a fényképét. Mindenki vehet ilyet 5 centért. Sztárfotó. Joe fuldoklott a dühtől: - Tudjátok meg, hogy el fog jönni. Idejön karácsony este. Mit akartok? Mit hozzon nektek? - Francia konyakot! – üvöltötte az egyik. – Pezsgőt - ordította egy másik. Száz cigarettát! – egy harmadik. És így tovább, mindegyik belekiabálta a maga kívánságát és vágyálmát Joe fülébe. Ekkor már tudtam, hogy megvan a karácsonyi riportom. Valamiképpen meg kell oldanom Joe számára, hogy Evelyn Attkins idejöjjön karácsony este.