2025, december13, szombat
Azt a következő négy év dönti el, hogy ez a terv szélsőséges őrültek fasiszta utópiája, amit az amerikai félidős választás és a 2028-as elnökválasztás elsöpör, vagy a világ pusztulása, megsemmisítésének forgatókönyve, amely meghatározza a világ sorsát. A szellemet ezzel kiengedték a palackból, bármi is legyen a vége, a következmények beláthatatlanok. Az amerikai demokrácia és jogállam újabb nagy kihívás elé került, mert definiálnia kell ezt az irományt, benne az Egyesült Államok szerepét. Szerény véleményünk szerint a Project 2025 című dokumentum szerzőit az alkotmányos rend megdöntésére irányuló terv, kísérlet, szervezkedés miatt az amerikai Alkotmány értelmében bíróság elé kellene állítani. Ehelyett a terv egyes elemeit módszeresen ültetik át a gyakorlatba. Ez a nemzetbiztonsági terv Amerika vezető helyét jelöli ki a fasiszta Internacionáléban. A demokratikus világgal szembeni összeesküvés, a polgárháború utáni Amerika lerombolása, eddigi értékeinek és alkotmányos rendjének megtagadása. Ez nemcsak a világ, hanem Amerika ellen is íródott. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság összetételét ugyanezen körök már úgy változtatták meg, hogy az motorja lett az alkotmányos rend szétverésének. A republikánus többség ideológiai komisszárokat és nem felelős alkotmányjogászokat ültetett a bírói székekbe, akik Trump eszközei és segítői a jogállam és a demokrácia szétverésében. A fenti ideológia alapján. Amerika és a világ demokratáinak ez az iromány figyelmeztetés: a fasizmus megjelent és bejelentette igényét a világuralomra. Hadat üzent a demokratikus világrendnek, a jelenleg még demokratikus és alkotmányos Egyesült Államokból, a hivatalban levő adminisztráció hivatalos "nemzetbiztonsági" stratégiájának álcájában.

Halász Péter (1922-2023) író, újságíró, dramaturg, a Szabad Európa Rádió és az Amerikai Népszava főmunkatársa. 1961-től haláláig minden héten megjelent egy tárcája az Amerikai Népszavában. Az alábbiakban ezekből közlünk egy izgalmas és értékes válogatást.

Halász Péter: Karácsonyi riport

- Az egyik estén – talán a negyedik vagy ötödik este lehetett, amelyet közöttük töltöttem – az egyik Bovery-csavargó ugratni kezdte Joe-t: "Ha csakugyan olyan híres színésznő a lányod, miért nem intézed el vele, hogy jöjjön ide közénk karácsony este. Mennyből az angyal! Igazán megteheti az apjáért egyszer egy évben. Vagy egyszer egy évszázadban." A többiek csatlakoztak hozzá, nagy hahota támadt, most aztán jól sarokba szorították az öreget. Joe először elvörösödött, aztán elsápadt, aztán nagy nehezen feltápászkodott és azt mondta: "Hát majd eljön! Ha én hívom, akkor eljön. Csak még azt nem tudom, hogy hívom-e! Hogy megérdemlitek-e!" Kórusban kiáltoztak. Hívnád te, ha tudnád! Ha csakugyan a lányod volna! Vén hazug vagy, az az igazság. A trafikban vetted a fényképét. Mindenki vehet ilyet 5 centért. Sztárfotó. Joe fuldoklott a dühtől: - Tudjátok meg, hogy el fog jönni. Idejön karácsony este. Mit akartok? Mit hozzon nektek? - Francia konyakot! – üvöltötte az egyik. – Pezsgőt - ordította egy másik. Száz cigarettát! – egy harmadik. És így tovább, mindegyik belekiabálta a maga kívánságát és vágyálmát Joe fülébe. Ekkor már tudtam, hogy megvan a karácsonyi riportom. Valamiképpen meg kell oldanom Joe számára, hogy Evelyn Attkins idejöjjön karácsony este.