2026, február7, szombat
A tömegízlésről és a tömegpszichológiáról nincs nagy véleményünk, és illúzióink sincsenek, de aki Donald Trump barátságával dicsekedik, az ő elismeréséből akar tekintélyt magának, az végtelenül szánalmas ember, aki kiállítja magáról a negatív bizonyítványt. Trump esetleg Putyin kérésére megy Budapestre, egyébként mindenkit magához rendel, ő nem megy. Egy Trump látogatásban egyetlen érdekes kérdés van, hogy a Tisza Messiás hogyan reagál. Különösen azután, hogy az energiaügyi miniszterjelöltet azzal népszerűsítette, hogy Trump és Kapitány közös fotóját posztolta, méghozzá azzal, hogy mindenki ossza meg, hogy a kép eljusson Washingtonba és Moszkvába. Magyar Péter Orbánnal versenyez a diktátorokért. Magyar támogatóit eddig sem érdekelte semmi, de azért az egykori demokrata szavazókat elgondolkodtathatja, hogy milyen ember az, aki egy Donald Trump kegyeire vágyik, azért helyezkedik, hogy egy ilyen ember szimpátiáját vagy támogatását keresse vagy Trumpot megnyerje. Egy demokratikusan gondolkodó ember gyomra ezt nem veszi be. Orbán Viktor legnagyobb szégyene, hogy a világ legveszélyesebb és legaljasabb diktátorai közé került. Az Magyarország legnagyobb szégyene, ha egy Donald Trump látogatása lehet megtiszteltetés bárki számára. Donald Trump saját hazáját és népét fenyegeti, most készül a félidős választások eredményeinek megkérdőjelezésére. A világ legveszélyesebb embere. Jó lenne azt hinni, hogy Orbán a Trump iránt érzett szervilis, szerelmes hódolatát csupán kivetíti másokra is, és azt gondolja, hogy a magyarok nem tudják és nem látják, ki ez az ember. Abban nem reménykedhetünk a "Tisza Párt" örömmel fogadná Trumpot, mint aki leleplezi és lejáratja Orbánt, mert Magyar Péter legszívesebben a lábai elé borulna.

Halász Péter (1922-2023) író, újságíró, dramaturg, a Szabad Európa Rádió és az Amerikai Népszava főmunkatársa. 1961-től haláláig minden héten megjelent egy tárcája az Amerikai Népszavában. Az alábbiakban ezekből közlünk egy izgalmas és értékes válogatást.

Halász Péter: Karácsonyi riport

- Az egyik estén – talán a negyedik vagy ötödik este lehetett, amelyet közöttük töltöttem – az egyik Bovery-csavargó ugratni kezdte Joe-t: "Ha csakugyan olyan híres színésznő a lányod, miért nem intézed el vele, hogy jöjjön ide közénk karácsony este. Mennyből az angyal! Igazán megteheti az apjáért egyszer egy évben. Vagy egyszer egy évszázadban." A többiek csatlakoztak hozzá, nagy hahota támadt, most aztán jól sarokba szorították az öreget. Joe először elvörösödött, aztán elsápadt, aztán nagy nehezen feltápászkodott és azt mondta: "Hát majd eljön! Ha én hívom, akkor eljön. Csak még azt nem tudom, hogy hívom-e! Hogy megérdemlitek-e!" Kórusban kiáltoztak. Hívnád te, ha tudnád! Ha csakugyan a lányod volna! Vén hazug vagy, az az igazság. A trafikban vetted a fényképét. Mindenki vehet ilyet 5 centért. Sztárfotó. Joe fuldoklott a dühtől: - Tudjátok meg, hogy el fog jönni. Idejön karácsony este. Mit akartok? Mit hozzon nektek? - Francia konyakot! – üvöltötte az egyik. – Pezsgőt - ordította egy másik. Száz cigarettát! – egy harmadik. És így tovább, mindegyik belekiabálta a maga kívánságát és vágyálmát Joe fülébe. Ekkor már tudtam, hogy megvan a karácsonyi riportom. Valamiképpen meg kell oldanom Joe számára, hogy Evelyn Attkins idejöjjön karácsony este.