2026, február5, csütörtök
Ez azt jelenti, hogy mindazok, akik feladva baloldali és/vagy liberális demokratikus énjüket, egy populista szélsőjobboldali fideszes mögé állították az ellenzéket, azzal a hazugsággal, hogy ő megnyerheti a fideszeseket, és egyedül ő távolíthatja el Orbánt, megkapják, amit megérdemelnek: Orbántól semmiképpen nem szabadulnak meg. Egy Orbán helyett lesz kettő, egy Fidesz helyett lesz kettő. Az új Fideszre semmi hatásuk nem lesz, és annyi közük sem lesz az országhoz, mint az óellenzék alatt demokrataként. Mert Orbán nem 5 százalékos párt élén lesz ellenzéke a zöldfülű tanítványának, hanem egy hatalmas frakció élén, az államigazgatásban pedig az ő emberei ülnek. Azokat a NER megdöntése, rendszerváltás, az Orbán-rendszer megkérdőjelezése nélkül nem lehet eltávolítani. Orbán ellenzékben azt tesz, amit akar. Magyarból bohócot csinál, és miután az Orbán-rendszer az ellenzék által legitimálva lett, akkor jön vissza, amikor akar. De ha nem nyer, az ellenzéki Orbánnal élni sem lesz leányálom. Ráadásul egy olyan kormány támogatójaként, amely személyében és ideológiájában ízig-vérig fideszes. Egy agresszív, erőszakos, vállalhatatlan, együttműködésre képtelen vezér irányítása alatt, aki alig várja, hogy megtömje végre a zsebeit. Ha eddig tehetetlennek érezték magukat, semmi ahhoz képest, amilyen tehetetlenek a két Fidesz alatt lesznek. Orbánnak mostantól semmiféle félnivalója és vesztenivalója nincs. Ha nyer, ha veszít, ő csak jól jár. Ezt közölte a Mandiner klubestjén. Szinte tét nélküli számára a választás, csak egy játék. Ha nyer, az is jó, ha nem nyer, az is jó. Még azt is mondhatja, hogy "diktatúra"? Hol van itt diktatúra? Az ellenzék nyerhetett, s az a NER-ben fog kormányozni tovább.

Halász Péter (1922-2023) író, újságíró, dramaturg, a Szabad Európa Rádió és az Amerikai Népszava főmunkatársa. 1961-től haláláig minden héten megjelent egy tárcája az Amerikai Népszavában. Az alábbiakban ezekből közlünk egy izgalmas és értékes válogatást.

Halász Péter: Karácsonyi riport

- Az egyik estén – talán a negyedik vagy ötödik este lehetett, amelyet közöttük töltöttem – az egyik Bovery-csavargó ugratni kezdte Joe-t: "Ha csakugyan olyan híres színésznő a lányod, miért nem intézed el vele, hogy jöjjön ide közénk karácsony este. Mennyből az angyal! Igazán megteheti az apjáért egyszer egy évben. Vagy egyszer egy évszázadban." A többiek csatlakoztak hozzá, nagy hahota támadt, most aztán jól sarokba szorították az öreget. Joe először elvörösödött, aztán elsápadt, aztán nagy nehezen feltápászkodott és azt mondta: "Hát majd eljön! Ha én hívom, akkor eljön. Csak még azt nem tudom, hogy hívom-e! Hogy megérdemlitek-e!" Kórusban kiáltoztak. Hívnád te, ha tudnád! Ha csakugyan a lányod volna! Vén hazug vagy, az az igazság. A trafikban vetted a fényképét. Mindenki vehet ilyet 5 centért. Sztárfotó. Joe fuldoklott a dühtől: - Tudjátok meg, hogy el fog jönni. Idejön karácsony este. Mit akartok? Mit hozzon nektek? - Francia konyakot! – üvöltötte az egyik. – Pezsgőt - ordította egy másik. Száz cigarettát! – egy harmadik. És így tovább, mindegyik belekiabálta a maga kívánságát és vágyálmát Joe fülébe. Ekkor már tudtam, hogy megvan a karácsonyi riportom. Valamiképpen meg kell oldanom Joe számára, hogy Evelyn Attkins idejöjjön karácsony este.