2026, január28, szerda
Csercsa Balázs szerint a demokratikusnak látszó akciók is hazugságok: "A jelöltállítás sem úgy zajlott, ahogy előre megígérték. A jelöltek személye a legtöbb választókörzetben előre eldöntött volt, akik mellé csak kirakatembereket kerestek, és a választást eljátszották. A jelölti kiválasztás során többünket méltatlan, megalázó helyzetbe hozták." Mint elmondta, a be nem teljesült ígéretek sorát napestig lehet sorolni. Ehhez kapcsolódik a programalkotás és a párt viszonya az EU-hoz és az EPP-hez. Ezekkel kapcsolatban a párt "mindig azt teszi az ablakba, amiről tudja, hogy népszerű lesz, a valódi irányelvek gyakran egészen mások, mint a nyilvános kommunikáció". Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy Magyar Péter becsapja a támogatóit és az egész országot. "Létezik egy kifelé kommunikált, kampányszerű program, de a valós szándékok ettől túl sok esetben eltérnek. Ezzel pedig már nem vállalhatok közösséget. Erre utasít a szociális igazság, az értelmiségi felelősség és a Krisztust követni szándékozó alapelvek is." Talán a legmegdöbbentőbb leleplezés, hogy a Magyar által letagadott 600 oldalas program valóban a Tisza Párt programja. A Fidesz valótlanul kormányprogramnak nevezte, de a párt belső köreiben mindenki tudta, hogy ez a konvergenciaprogram, amely alapján dolgoznak, "a nyilvánosság számára készül választási gazdasági program, kifelé ezt kommunikálják". Ehhez képest kell értékelni a Tisza Pártot támogató bíró döntését a sajtószabadságról, amikor az erről szóló kiadványt előre betiltotta: a jogsértés megállapítása előtt szabta ki a jogsértésért alkalmazható szankciót. Ez jogtörténeti paródia, a jog megcsúfolása. Ilyet a Fidesz által félig kontrollált bíróságok sem engedtek meg maguknak, mint a tiszás bíró.

Halász Péter (1922-2023) író, újságíró, dramaturg, a Szabad Európa Rádió és az Amerikai Népszava főmunkatársa. 1961-től haláláig minden héten megjelent egy tárcája az Amerikai Népszavában. Az alábbiakban ezekből közlünk egy izgalmas és értékes válogatást.

Halász Péter: Karácsonyi riport

- Az egyik estén – talán a negyedik vagy ötödik este lehetett, amelyet közöttük töltöttem – az egyik Bovery-csavargó ugratni kezdte Joe-t: "Ha csakugyan olyan híres színésznő a lányod, miért nem intézed el vele, hogy jöjjön ide közénk karácsony este. Mennyből az angyal! Igazán megteheti az apjáért egyszer egy évben. Vagy egyszer egy évszázadban." A többiek csatlakoztak hozzá, nagy hahota támadt, most aztán jól sarokba szorították az öreget. Joe először elvörösödött, aztán elsápadt, aztán nagy nehezen feltápászkodott és azt mondta: "Hát majd eljön! Ha én hívom, akkor eljön. Csak még azt nem tudom, hogy hívom-e! Hogy megérdemlitek-e!" Kórusban kiáltoztak. Hívnád te, ha tudnád! Ha csakugyan a lányod volna! Vén hazug vagy, az az igazság. A trafikban vetted a fényképét. Mindenki vehet ilyet 5 centért. Sztárfotó. Joe fuldoklott a dühtől: - Tudjátok meg, hogy el fog jönni. Idejön karácsony este. Mit akartok? Mit hozzon nektek? - Francia konyakot! – üvöltötte az egyik. – Pezsgőt - ordította egy másik. Száz cigarettát! – egy harmadik. És így tovább, mindegyik belekiabálta a maga kívánságát és vágyálmát Joe fülébe. Ekkor már tudtam, hogy megvan a karácsonyi riportom. Valamiképpen meg kell oldanom Joe számára, hogy Evelyn Attkins idejöjjön karácsony este.