A zseni miniszterelnök a Duna teljes ökológiai egyensúlyát felborító döntéseket fél óra alatt hoz meg egy helikopteren, meg sem hallgatva az olyan szakembereket, akik szerint "ha a meder mélyebbé válik a beavatkozástól, kisvízkor még alacsonyabb vízállások várhatók az alvízi részeken, vagyis a folyó fenékküszöb utáni szakaszán. Ez hozzájárulhat a térség kiszáradásának gyorsulásához". Magyar Péter lendületes döntése teljes kiszáradáshoz vezethet. Más szakemberek szerint is ez csak ideiglenes megoldás lehet, amit aztán el kellene tüntetni. Magyar azonban végleges műtárgyról beszélt, s nem biztos, hogy érdekelni fogja, ha már egy másik eseményen és helyszínen zajlik a Facebook-forgatás. Bardóczi Sándor, Budapest tájépítésze is lekésett a helikopterról, ezért ő is csak a Facebookon írta, ahol a kormányzás zajlik, hogy "aztán itt van az a probléma, hogy egy fenékküszöb megfogja a hordalékot és feliszapolódik. Lehet majd szépen kotorni. Az alvizen meg ez a hordalék hiányozni fog, szóval a Paks alatti meder tovább mélyül, vele együtt a térség talajvize is. Most dől el pontosan, hogy csak az energetika és a vízépítés, vagy a vízminőség, a talajvízszint emelés, a vízbázisok, az ökológia és a fenntarthatóság is számít-e. Egy válságnak vannak gyors beavatkozási pontjai, de mögötte mindig kell lennie hosszú távú stratégiának is. Hogy mit gondolunk egy komplex problémáról". Ebből a helikopterezésből az derült ki, hogy itt minden a jó felvételekről és az azonnal intézkedő miniszterelnökről szól. A Duna, az atomerőmű, a kormány, a honvédség csupán háttér, mindenki csak statiszta. Egy olyan forgatást látunk, ahol a miniszterelnöki imázs a fontos, nem az ökológia, a hordalék, az iszap, a kiszáradás. Magyar úgy dönt el komoly, bonyolult szakmai kérdéseket, ahogy Clint Eastwood egy kocsmai vitát valamelyik spagetti-westernben. Ennél már csak az rémisztőbb, hogy a Tisza-nézők is úgy fogadják, mint egy hollywood-i filmet, és tapsolnak a főhősnek, aki gondolkodás nélkül lő. Úgy tűnik, Magyarország komoly veszélyben van, mert egy filmsztár csak miniszterelnököt játszik. A politikai kommunikációban a gyorsaságot határozottságként, a kétely hiányát hozzáértésként, a személyes jelenlétet pedig cselekvésként érzékeli a néző. Ez nemcsak azt jelenti, hogy Magyar szeret szerepelni. Ez egy szemfényvesztés, amelynek a mélyén inkompetencia, hozzá nem értés, felszínesség és felületesség lapul. Az atomerőműről és az országnak életet jelentő folyóról van szó. Vajon mernek-e szólni neki, ha valami nem jó? A látványkormányzás éppen arra alkalmas, hogy a valódi kormányzást helyettesítse. A valódi kormányzás nem látványpékség és nem akciófilm. A látványkormányzás itt nem ártalmatlan imázsépítés, hanem érdemi, visszafordíthatatlan szakmai döntést rejt el. Magyar mindent részletesen megmutat, de nem pazarol sok szót arra, hogy a gyorsított munkához ugyanolyan rendeletet hoztak a közbeszerzés megkerülésére, amilyeneket az Orbán-kormány szokott. Valaki 145 ezer köbméter követ szállít majd a Dunába. Egyéb építési munkákról nem beszélve. Vajon kit bíztak meg versenyeztetés nélkül? Erről nem tesz említést egyik propaganda-videó sem. Csak arról nem tudnak meg semmit az emberek, ami fontos. A döntéshozatal valódi szakmai folyamata, megalapozottsága és főleg a pénz (6 milliárd forint) útja láthatatlan marad. Mi lesz ebből?